Siesta Café, Dunabogdány

2009.07.21. 09:45 - írta: avasarlo

Címkék: étterem


Netes olvasmányok után ismerősök is lelkesen ajánlották a dunabogdányi helyet, ahol a tulajdonos saját nevelésű szivárványos pisztrángját (és csak azt!) szolgálják fel a vendégnek, úgyhogy muszáj volt személyesen ellenőrizni a dolgot. Ha a 11-es úton közelítjük meg Budapest felől, nehéz eltéveszteni: le se kell térni, csak felfigyelni a "Pisztráng, 300 méter" táblára, aztán 300 méterrel később leparkolni az út menti Siesta Café előtt.

Műfajilag nehezen behatárolható hely a Siesta. Azt előre sejtettem, hogy nevével ellentétben nem kávéházzal lesz dolgom, de étteremnek se nevezném. Mérete, külső megjelenése és berendezése alapján inkább egy kissé lepattant út menti büfé, ahol történetesen pisztrángot szolgálnak fel. Mivel épp vihar közeledik, nem a kis épülethez tapasztott sátorban (csendesebb időben nem lehet rossz itt üldögélni, bár pár méterre ugyebár dübörög a forgalom), hanem bent foglalunk helyet. A pincér kedves és már teszi is elénk az étlapot, de az első kellemetlen meglepetés is megérkezik: fejünk fölött legyek hada dong, és ahogy szaporodnak az asztalon az étkek, úgy kell egyre gyakrabban hessegetnünk az undok dögöket. Nem kényelmes és pláne nem gusztusos így enni.

Az egyoldalas, laminált étlapon felsorakozó pisztrángvariációktól elsőre elbizonytalanodunk, úgyhogy gyorsan mindhárman rendelünk egy-egy vargányakrémlevest vajas pirítóssal - a másik levesvariációt, a füstölt pisztrángból készült hallevest egyikünk sem meri bevállalni, tudva, hogy még sok pisztrángnak kell lecsúsznia. A leves ugyan vajas pirítós helyett fejenként egy szelet sima toast kenyérrel érkezik, viszont gyorsan jön, gyomormelengetően sűrű és tömény, és csak egy árnyalattal sósabb az okvetlenül szükségesnél.

Hárman háromféle pisztrángot rendelünk természetesen, mindegyiket a zsiradékban sütött variációk közül. Lehetne különféle fűszernövényekkel grillezetteket is, de azok ezúttal kimaradnak. A vadabban hangzó szarvasgombás, parmezános, kukoricadarás és egyéb megoldások helyett a szolidabbnak tűnő, de nem kevésbé csábító pestósat, kakukkfüveset és diósat választjuk. A pincér annyira rá akar beszélni mindannyiunkat, hogy köretnek salátát válasszunk, hogy a harmadik rendelést már végig sem hallgatja, írja automatikusan a salátát. Felmerül bennem a gyanú, hogy félnek, hogy rájuk rohad a nyári melegben, vagy kifogytak a krumpliból, ugyanis ennek különféle változatait (hasáb, steak, hercegnő) lehetne még kérni.


Nagy jó pont, hogy a friss elkészítés ellenére a főételre sem kell soká várni, és hát a pisztráng épp olyan csodás, mint a szóbeszéd szerint. A bőre sós-ropogós, magában is enném chipsbhelyett, a húsa gyönyörű rózsaszín, szinte lazacnak nézném, omlós, majdhogynem szaftos, mennyei. Még szálkaparásoknak is simán ajánlanám: az a kevés apró szálka, ami van benne, annyira vékony, hogy észrevétlenül lenyelhető, a többi meg marad a gerincén. A három ízesítésből a pestós nyer: a házipesto finom és izgalmas, bazsalikom helyett petrezselyemmel készült, ami jó választás a halhoz, így nem nyomja el a pisztráng enyhe aromáit, és az egyben hagyott pirított fenyőmagoknak úgy örülök, mintha ajándékot kaptam volna. A kakukkfüves is tetszést arat, a fűszernövényből épp csak annyit használtak, hogy megbolondítsa a hal ízét, de ne tromfolja le. Egyedül a diós kap csak tőlünk 4-est, kicsit jellegtelen, akkor már kérhettünk volna natúrt is. A saláta érthetetlenül nagy - mindegyik adag fele a tányéron marad -, kicsit unalmas (sok jégsaláta, kis zellerszár, uborka, reszelt répa, kukorica, néhány szőlőszem), viszont az öntet, amiben mustárt és mézet vélünk felfedezni a beazonosítatlan összetevők mellett, kiváló, csak túl markáns a halhoz.

A száraz fehérborválaszték BB olaszrizlingben és pannonhalmi chardonnayben merül ki, utóbbi korrekt és passzol az ételhez. Desszertnek marlenkát ehetnénk, de nem fér belénk, annyira eltelünk az amúgy könnyű ebédtől. A három leves, főétel és ital borravaló nélkül 7500 Ft-ra jön ki, ilyen szuper halért ez barátinak mondható. Ha kezdenének valamit azokkal a rohadt legyekkel és újragondolnák a salátaügyet, talán a világ legkirályabb út menti büféje lenne ez.

(írta: bó)

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://avasarlo.blog.hu/api/trackback/id/tr831258166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ortó 2009.07.21. 12:44:44

pedig nagyon is meg kellett vna kostolni a grillezett-rozmaringosat. En mindet vegigettem mar, nalam az a nyero. Sokkal "halabb" mint a zsiradekban sutottek. Ha nem lenne policy, hogy csak bicajjal megyunk, akkor mar regen a torzshelyem lenne, igy a 2x45 km kicsit sok:D:D

kicsilany1 2009.07.21. 14:12:45

Az orszag legjobb pisztrangjat itt keszitik, ez biztos!
Es nekem is a pestos jott be a legjobban, azzal a salataval, és krumplival, egyszeruen...hmmmmmm
Csak ne lenne ilyen messze!

silberstein 2009.07.21. 14:41:00

Ha van időtök, kérjétek a helyben melegen füstölt verziót - 40 percet kell rá várni, abba belefér egy parti séta észak felé a kompkikötőig, némi láblógatás, és vissza - és az élmény feledhetetlen. Köretnek meg gévagombát!!!

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.07.21. 14:53:35

A szalajkában is nagy élmény (na persze nem az éttermi) a kis bódéból, a padra leülve elmajszolni a füstölt pisztrángot - miközben karnyújtásnyira nő az utánpótlás... :)

Relaxing 2009.07.21. 15:45:22

Hmm jártam már Szalajkán is és ebben az étteremben is sokszor, mert a közelben lakom. Mind kettő hely kifogástalan a maga nemében. Szalajka hangulatában az erdei patak menti sétával felejthetetlen hangulatot kölcsönöz egy pisztráng elfogyasztásához. A dunabogdányi étterem pedig a pisztráng elkészítésével érdemel ki dicséretet. A hely talán tényleg kissé lepattant, de szerintem csekély ráfordítással tényleg sokkal felkapottabb hely lehetne.

Wandál 2009.07.21. 15:55:21

Szalajka völgyi pisztráng húsa fehér. én csak azt szeretem :) a rózsaszín húsúnakpocsolyásabb az íze (persze nem törpeharcsásan, de a szilvásváradihoz képest érezhtően)

GONOSZ 2009.07.21. 16:11:45

Kár, hogy innen úgy néz ki, mintha szeméthalmon tálalták volna.
Persze attól az íze még lehet jó.
Az én egyik kedvencem, pisztráng paraj ágyon, kapros vajas burgonyával,sült citrommal.
Azt tálalni is szépen lehet.

Niterider · http://sportpalyafutas.blog.hu/ 2009.07.21. 16:18:05

Ez telleg egy naggggyon korrekt hely, es amikor arra jartam ket ausztral, es egy ghanai baratommal ok is meg voltak elegedve vele, pedig sok halat ettek mar sok helyen. A salata kituno volt, a dressing receptjet viszont nem akartak elarulni. En gombasat ettem, a gomba nevere mar nem emlekszem, de olyan volt mintha egy kemenyebb sajt lenne rajta, meg a szine is arra hajazott. Alig varom, h. ujra eljussak oda. Legyek akkor nem voltak szerencsere.

Solid214 2009.08.04. 16:25:51

Mi a hétvégén voltunk itt, és a társaságból mindenkinek nagyon tetszett a hely! Hátul, a teraszon ültünk, a forgalom nem zavart bennüket, a szúnyogok egy kicsit :) Legyekkel szerencsére nem találkoztunk. Az ennivaló nagyon finom volt. Én a helyben füstölt pisztrángot választottam, hát az valami isteni :)
További pozitívum, hogy a hal mellé adott sült krumpli - megítélésem szerint - nem a zacskós fagyasztott fajta, hanem friss krumpliból készült.
Aztán továbbmentünk a váci Desszertszalonba - ha már lúd, legyen kövér alapon :)
Ott sem csalódtunk. Az a hely is megérdemelne egy posztot. Vagy esetleg van is már?

Babuszka 2009.10.20. 11:22:34

Kedveseim!

Én (mi)szinte a kezdetektől járunk ide. Azóta sok minden történt, például kihordtam a kislányom, és ma már másfél éves is elmúlt. Eleinte csak az "áldott állapotnak" tudtam be, hogy szinte minden másnap a "Ferinél, vagy Pistinél" vacsoráztunk,de ma már tudom semmi köze nem volt hozzá, ugyanis még most is sokat járunk. Kedvencem a grillezett (de csak nekem adnak hozzá abból a csodálatos pestóból), és megmondom őszintén, nem tudnék mást elképzelni köretként, mint a "csodasalátát"! Előtte pedig minden alkalommal vargányakrémleves. Csodás! Egy tény, nyáron a Duna mellett kivédhetetlen a szúnyoginvázió, de mi a rengeteg alkalom egyikén sem találkoztunk legyekkel. Az pedig elég fura, ha valaki azt kifogásolja, hogy sok a saláta. Minden egyes alkalommal ekkora adagot adnak, és még egy titok. Az igazi ínyencek nem esznek hozzá krumplit!
Egyvalami viszont nagyon hiányzik! Hatalmas kanapék a Duna partra, ahol lepihenhet az ember, mikor befejezte az evést, és azon gondolkozik egy ilyen étel után, hogy az élet milyen szép... :-D
Igaz, hogy a hely nem érhet fel a kiszolgálás és az étel színvonalához, de mi így szeretjük. Feristől, Pististől, Hamustól (csak törzsvendégek tudják ki ő)sátorostól....

Szöszi Hajni & Ottó
:-)