Fidel Castro 1972-es látogatása óta nem sok történt a Club Aligában. A Balaton volt pártüdülője most a retrófeelingre hajt, de annyira lepukkant, hogy a vidám nosztalgia helyett a távozás kényszere lesz úrrá az ide érkezőn.
Az egykori MSZMP-s üdülőt tavaly megvásárló új tulajdonosnak okos ötlete támadt: a korábban Gagarint, Honeckert és Castrót is vendégül látó telepet retróparkká varázsolják. De a koncepció lényege az lehetett, hogy nem költenek felújításra - a szálláshelyeken így szinte múzeumi körülmények között maradtak fenn a '82-ben itthagyott kopott szőnyegek, a furnérbútorok és még a sok minisztériumi tivornyát látott, fehérre fakult csendéletposzterek is ott lógnak a falakon. A gond az, hogy most itt kell éjszakázni.
A vélhetően már ezerszer szétlopott üdülőben szinte minden lepukkant: a bezárt szállodai épületek mellett romladozik a pingpongasztal, gaz nőtte be a kosárpályát és csendben rohadnak tovább a park faasztalai. A recepción és a söntésekben, éttermekben egyetemisták dolgoznak, értem már honnan jött Török Feri ötlete, hogy itt forgassa a Szezont. Kár, hogy a pultoslányokat semmi más nem érdekli, csak hogy elhúzzanak innen a műszak végén.
Egyetlen pozitívum a közeli Balaton, egyébként a Club Aliga igénytelen nyugdíjasoknak kiváló, és nagyszerű céges bulikat lehet itt rendezni, feltéve, hogy a munkatársak eleget isznak.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
