Kistücsök étterem, Balatonszemes

2009.08.05. 10:06 - írta: avasarlo

Címkék: étterem kistücsök

(mivel a korábbi posztunkat elnyelte a sötétség, kénytelenek voltunk újra tesztelni. Még több étterem itt)

Nem állíthatom (még), hogy törzsvendég vagyok a szemesi Kistücsök étteremben, de az elmúlt nem egészen egy év alatt négyszer ettem itt, és az élmény minden alkalommal a nagyon jó és a tökéletes között mozgott - nem csodálom, hogy idén felkerült a Dining Guide toplistájára a hely. Az állandó pozitívumok: szezonálisan változó, kezelhető terjedelmű étlap, ami mindig tartalmaz izgalmas-újszerű és tradicionális-magyaros fogásokat is, gyors, udvarias és nagyon figyelmes kiszolgálás, borlap helyett készséges sommelier, a minőséghez képest visszafogott ár, és végül, de a magamfajta fővárosiak számára nem utolsósorban: közelség Budapesthez. Ha nem a legnagyobb balatoni hajrában indul el az ember, autóval másfél óra alatt pont le lehet érni.

Hétvégi látogatásunk napján a terem egy hatvanfős társaság születésnapi ebédjének adott helyet éppen, ezért leghamarabb fél háromra lehetett asztalt foglalni a napernyőkkel fedett külső részen. Úgy tűnt, nem csak mi vagyunk hajlandók kicsit későbbre halasztani az ebédet azért, hogy a Tücsökben ehessünk, fél háromkor hirtelen dugig tele lett az udvar, miközben még a benti vendégek is az asztalnál ültek. Az abszolút telítettség és a 33 fokos hőmérséklet ellenére a kiszolgálás most is készséges és villámgyors volt. Ez távolról sem az a hely, ahol felderítő túrára kell indulni az elveszett pincér után, tényleg egyetlen pillantás elég, és máris az asztalnál terem az illetékes.

Egyetlen dologból érződött, hogy a személyzet túlterhelt: a sommelier - aki nem csak a borokkal dolgozik, hanem pincér is - ezúttal nem ajánlgatta saját magától és lelkesen a különféle borlehetőségeket a fogásainkhoz, hanem csak külön kérésre javasolt egy darab bort, pedig nekem simán eladhatott volna három különbözőt a három fogáshoz. Most valahogy úgy éreztem, ezt nem kéne feszegetni. Az étlap állítása szerint egyébként van borlap is, de én még sosem találkoztam vele, és a több mint 200 fajta bort felvonultató, saját pincével rendelkező étteremben szívesebben hagyatkozom a szakértő ajánlására, már amikor van rám elég ideje. Szimpatikus egyébként, hogy úgy tűnik, amikor ajánl, a helyi borászokat részesíti előnyben, bár nem csak helyi borokat tartanak.

Na, és akkor ejtsünk egy pár szót az ételekről is. Kánikula lévén két hideg levessel indítottunk, egy kovászos uborka és egy sültpaprika krémlevessel. Előbbi állítólag az étterem egyik legnépszerűbb fogása, nagyon karakteres - mintha a kovászos uborka felturbózott levét inná az ember - és nagyon kellemes. Ebben a melegben a tetején úszó tejszínes kaporhabtól mondjuk el tudnék tekinteni. A sültpaprika levesnek már a megjelenése is szemet gyönyörködtető, a korallszínű levesben kis piros paprikadarabkák úszkálnak, jobb nem is lehetne.

Főfogásnak a harcsafilét választottuk zöld lencsével és édesköménymártással, a pincér által ajánlott petrezselymes burgonya körettel, illetve a kacsamellet barackkompóttal és köretnek házi burgonyafánkot. A harcsa omlós, az apró zöldségkockákkal kevert lencse fantáziadús, de cseppet sem tolakodó, a mártást pedig annak ellenére ízletesnek találtam, hogy nem rajongok különösebben az édeskömény ánizsos ízéért. Mivel az étlapon a kacsa jelzője "rózsaszín" volt, szóltam a pincérnek, hogy rosszul leszek, ha fröcsög a vér a tányéromon, és pontosan annyira sütötték át, ahogy kértem (bár lehet, hogy a szakács közben zokogott a konyhában), kívül már barna, középen még rózsaszín, vágásnál nem jön ki a húsból vér. Alább a nem túl jó képek.

A (nyilván direkt) kemény, viszont nem feltétlenül direkt ízetlen barackból készült kompót nem különösebben hatott meg, a házi burgonyafánk viszont, talán mondani sem kell, tényleg házi és isteni. És a bor: egy 2007-es késői szüretelésű tramini a Bujdosó pincészettől, amit annak ellenére kellemesnek találtam, hogy elvileg nem szeretem a traminit (ha újrajátszhatnám, azért mégis kitaposnék valami vörös ajánlatot a sommelier-ből).

Evidens volt, hogy desszertnek valami könnyű fagyisat fogunk választani, így lett egy repcefagylalt zöldalmás pitével és egy kávékrém csokoládéfagylalttal. Nem tudom, milyen íze van a repcének, mert sosem ettem, de ez a fagyi vaníliának tűnt valami nagyon halovány plusz aromával, amit lehet, hogy csak odaképzeltünk azért, mert nem vaníliafagyinak hívták. A pite tetején az égetett cukorral megspékelt zöldalmaszeletkék sora telitalálat. Ha tudtam volna, hogy kávékrém címszó alatt egy olyan pohárdesszertet kapok, amiben egy vastag réteg csodás-tömény kávékrém fölött egy vastag réteg mascarponés krém helyezkedik el, és az egész meg van fejelve egy nagy adag kávés tejszínhabbal, a kánikulában biztosan nem ezt rendelem, ugyanakkor az inkább téli étlapra illő desszert remek volt, ha a felénél fel is adtam a küzdelmet.

A kétszer három fogásért, egy nagy üveg ásványvízzel, szódával, egy deci borral összesen 11 ezret fizettünk, borravaló nélkül.

(írta: bó)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

49 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://avasarlo.blog.hu/api/trackback/id/tr501289840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Smacika 2009.08.05. 11:37:19

Nagyon finoman hangzott ez a menü.
Azt nem értettem soha, és még mindig nem értem, mi a jóságért kell a tányérra/tálra csíkokat húzni valami szósszal, vagy bármivel.
Az alsó képen ami látszik a tál közepén -hát hadd ne mondjam ki mire aszociáltam- az nem túl szép.
Stigorúan szerintem.

Még több >>>

Keresés

Feedek

Egyéb

Archívum

2009.08.05. 10:06 - írta: avasarlo

Címkék: étterem kistücsök

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

avasarlo · http://avasarlo.blog.hu 2009.08.05. 12:43:16

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.08.05. 14:00:49