Az első igazi tavaszi hétvégén mindenképpen kinti programot kellett csinálnunk. Így lett szombaton henyélés a Rómain, majd este kipattant a szikra: másnap pár lépéssel messzebb megyünk, de úgy, hogy a Gyermekvasút mindenképp benne legyen. A fogaskerekűzés sajnos kimaradt, autóval mentünk fel a Széchenyi-hegyre, a vasút közelebbi végállomásáig (kevésbé passzívaknak javasolt a Fogaskerekű igénybevétele!).
Az állomásépület korrekt állapotban van ma is, annyi biztos, hogy frissebb rajta a festés, mint a legtöbb "normál" vasútállomáson. A felnőttjegy 450 forint, akár egy állomást, akár hármat utazol, 600 forint a teljes útvonalra. Napfényes vasárnap lévén a vonat ha nem is fullra volt tömve, de elég jó kihasználtsággal futott, vegyes közönséggel: német turista magyar csajjal, egyedül üldögélő nyugdíjas, kigyúrt kopasz a hozzá passzoló cicával és persze rengeteg gyerekes család.
 |
A hangulat békebeli, senki nem siet sehova. A vasutas gyerekeken teljes egyenruha (makkoscipő, vasalt nadrág, nyakkendő, és a legjobb: ködvágó sapka), jegypénztárostól a bakterig; tiszta Koltai-film feeling, már csak Gáspár Sándor hiányzik a forgalmi irodából, mint habzó szájú pártfunkci. A gyerekeket mindenesetre ez már nem érdekli, jó látni, hogy 110% lelkesedéssel dolgoznak, remegő kézzel adnak vissza az ötezresből, tisztelegnek az érkező szerelvénynek, bénáznak a szemaforral és lyukasztják az oldschool kartonjegyet. Összességében csak ajánlani tudom a vonatozást - és nem csak gyerekeknek vagy a hatvanas évekre bepárásodott szemüveggel visszagondoló szenioroknak.
A vonatozás persze csak a program alapja, a környéken (János-hegy, Normafa, Csillebérc, Hűvösvölgy) simán el lehet tölteni egy egész napot, büfék és éttermek is sűrűn előfordulnak, ott van ugye a Libegő, és az erdőben is el lehet kószálni pár órát. De akár drótkötélre is kötheted magad.
| Az Úttörővasút első szerelvénye 1948-ban gurult a Buda környéki hegyekben. Érdekesség, hogy a projekt egy éves tervezése során ellenzők is akadtak: sokan kételkedtek abban, hogy iskoláskorú gyerekek képesek lesznek működtetni a vasutat és szolgálatot ellátni. A negatív hangok mindenesetre legyőzettek, és a tervező elvtársak tanulmányutakra is mehettek a baráti Szovjetunióba és Jugoszláviába, ahol akkor már működtek hasonló intézmények. Érdekesség, hogy helyszínnek Gödöllő, a Margit-sziget és a Népliget is felmerült, de gondolom nem vagyok egyedül, amikor azt vélem, hogy végül ezeknél jobb helyre került a pálya. Kisebb-nagyobb átszervezésekkel és átépítésekkel az Úttörővasút 1990-ig működött, amikor is újra Gyermekvasút lett a neve (48-ban a projekt eredetileg ilyen néven indult, aztán még abban az évben egy erősebb brand alá húzták be...). A kilencvenes években felmerült, majd gyorsan elvetődött a privatizáció gondolata, közben újabb modernizációk jöttek. A vasút ma is működik, és a weboldaluk szerint és persze ránézésre is megőrizte azt a funkcióját, amellyel a részt vevő 10-14 éves gyerekeknek nyújt felelősségteljes szórakozást és közösségi életet egyaránt. (bővebb történet a Gyermekvasút nem információszegény weboldalán) |
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
